Keresés ebben a blogban

2025. január 15., szerda

Hajnal Éva Azóta – Odonda

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. – 

Azóta
 
Nem volt alkalmam elmondani: a diófát láttam én is.
Ágai közt biztonságban,
vígan fütyörészett szép, szomorú gyerekkorod.
Koronáján most csend motoz,
mesék illúziói foszlanak.
Kifosztanak a hallgatások.
 
Azóta betérdepelt
néhány darabka reménytelenség a nyarakba.
 
Most egek kórusát hallgatod,
s a végtelenbe fütyörészed
azt a jól ismert dallamot.
 
Forrás: Hajnal Éva: az a nap, Litera-Túra, Pécs, 2024. 33. old.
 
 
Odonda
 
Nisam imala priliku da ispričam: orah sam i ja videla.
Između grana je
tvoje lepo, tužno detinjstvo radosno zviždalo.
U krošnji se sad tišina batrga,
iluzije bajki iščezavaju.
Mene ćutanja pljačkaju.
 
Od onda se u leta
nekoliko komada beznadežnosti uvukla.
 
Sad hor nebesa slušaš
i onu dobro poznatu melodiju
u beskraj zviždukaš.
 
Prevod: Fehér Illés


Bíró Tímea Látogatás – Poseta

 

Bíró Tímea Csantavér 1989. december 17.  –

Látogatás
 
amióta anyám meghalt
nem tudom hogy
kínáljam-e hellyel
amikor meglátogat
merjek-e szólni
hogy nyugodtan
az esernyőm mellé teheti
az infúziós állványt
ne legyen neki útban
főzzek-e neki kávét
régen nagyon szerette
de vajon a túlvilágon
kávéznak-e
tiltom a dohányzást a lakásban
neki megengedem
de nem zavarja ha
a haja telemegy füsttel
ami úgy megnőtt
a koporsóban?
a nővérem vízipálmáját nézi
arra gondol miért nem locsolom
gyakrabban
kiszárad és ő pont a
hervadást vitte a sírba
hogy mi bátran
az eső alá álljunk
tekintetével a képét keresi
és akkor most hozakodjak
elő azzal hogy
a szívemben hordom
naponta letörlöm róla a port
amikor az ő szívét
már szétrágták a férgek?
mezítláb jön
a vendégpapucs pedig
mindig pont akkor van kimosva
amikor meglátogat
és a mosógépen szárad
megkönnyebbül a fehér
masina láttán
hogy van lehetőségem
tiszta ruhában járni
és nem görnyedezek lavór fölé
nem tudom
mikor evett utoljára
a kulcscsontjábó1 ítélve régen
de mindig akkor jön el
amikor az új levegőt is
alig tudom befogadni
nemhogy főzni
múltkor a mellemre pillantott
utalva rá hogy egészséges vagyok
hogy nincs nekem senkim
a tükör elé vezettem
látod senki nem fér már a képbe
 
 

Poseta
 
otkad mi je mama umrla
kad me poseti
ne znam da li da njoj
ponudim stolicu
da li smem da joj kažem
da stalak za infuziju
može slobodno pored
mog kišobrana staviti
da joj ne smeta
da li da joj kuvam kafu
nekad je obožavala
ali na onom svetu
piju li uopšte kafu
u stanu pušenje zabranjujem
njoj dopuštam
ali ne mari zato što će joj
kosa dimom puna biti
u mrtvačkom sanduku je
tako narasla?
gleda vodenu palmu moje sestre
na to misli što ne zalivam
češće
isušiće se ona u grob
baš uvelost ponela
da mi bezbrižno možemo
na kišu stati
pogledom svoju sliku traži
i sad da joj
objasnim
da nju u srcu nosam
te sa nje svaki dan prašinu brišem
kad već njeno srce
kukci sažvakali?
bosa dolazi
a papuča za goste je
baš tad oprana
kad me posećuje
i na mašini za veš se suši
ugledavši belu mašinu
olakša se
jer mi je omogućeno
da u čistom odelu hodam
bez da se iznad lavora grbavim
ne znam
kad je zadnji put jela
kako njena ključna kost izgleda davno
ali uvek tad dolazi
kad i nov vazduh
jedva prihvatam
kamo li da kuvam
prošli put pogledala mi je grudni koš
smatrala je da sam zdrava
da nikoga nemam
ispred ogledala vodila
vidiš više u sliku niko ne stane
 
Prevod: Fehér Illés

Forrás: Bíró Tímea: A pusztítás reggelei, Fórum Újvidék 2017. 53-55. old.

2025. január 13., hétfő

Gergely Tamás Robban – Eksplodira

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Robban
 
     Tanára azt mondja, tele van a Makkos aknákkal. Vigyázzanak, nehogy elvigye az akna a jókedvüket…
     – Majd óvatosan lépegetek – ígéri Vadmalac – a lábam alá nézek.
     – A legfontosabb – okítja tanára –, ne nézz hátra. A múlt robban!
     – Veszni hagyjam az emlékeim?
     – Okos akarsz lenni, vagy túlélni a helyzetet?
    Na jó.
     – A másik akna a jövő. Ne törődj vele! Kerüld ki!
     Vadmalac viccre veszi a dolgot:
     – Tegyek fel jövő-szemüveget?
     – A jövő robban!
 

Eksplodira
 
     Profesor mu tvrdi da je Hrastova šuma aknama puna. Neka paze da akna ne bi im dobro raspoloženje odnela…
     – Pažljivo ću koračati – obećava Vepar – ispred nogu ću gledati.
     – Najvažnije je – objašnjava profesor – da nazad ne gledaš. Prošlost eksplodira!
     – Da pustim da mi se uspomene izgube?
     – Želiš li da budeš pametan ili tu situaciju preživeti?
     No, dobro je.
     – Druga akna je budućnost. Neka te to ne brine. Zaobiđi!
     Vepar na šalu okrene:
     – Da stavim naočale budućnosti?
     – Budućnost eksplodira!
 
Prevod: Fehér Illés    

Forrás: a szerző

Miroslav Aleksić Kafkino matursko odelo – Kafka érettségi ruhája

 

Miroslav Aleksić Vrbas, 9. januar 1960. – 

Kafkino matursko odelo
 
                  Mirjani Bulatović
 
Proba kod krojača je nelagoda
naročito ako je tu majka
koja odnekud zna kako treba da izgledaju odela.
I kakva je uopšte uloga paravana,
kakva je zaštita i od čega
ako si iznutra izložen
eksponat, lutka od drveta.
Nema u vama moći da se sažmete
u sopstveno biće,
zglavkar ili ljuskar, svejedno.
Bez ikakvog zazora
dolazi čovek sa metrom u ruci,
odmerava vas odozgo prema dole
i kaže:
Podignite bradu gospodine Kafka!
I još svojim prstom
koji je savijen u zglobu, kao kuka,
grubo podiže vašu bradu
sa grudi, vašu poslednju odbranu.
I zašto majka klima glavom,
odobravajući?
Makaze zveckaju,
štof ćuti,
filc je gust,
do gušenja.
Napolju su
Vltava i vergl.
 

Kafka érettségi ruhája
 
                  Mirjana Bulatovićhoz1
 
A szabónál kellemetlen a próba,
főleg, ha az anya is jelen van,
aki valahonnan tudja, milyen a jó ruha.
És egyáltalán, miért van ott az ellenző,
ha véd is, mitől,
hisz ott benn, kiállítási tárgy
vagy, egyszerű fababa.
Nincs önben annyi tetterő,
hogy önmagába összpontosuljon,
mint valami ízeltlábú vagy rákfajta.
Minden további nélkül
kezében méterrel a mester jön,
tetőtől talpig méricskéli önt
és szól:
Kafka úr, emelje fel az állát!
És kampóként
behajlított ujjával állát
melléről, utolsó védőszárnyát,
durván felemeli.
És az anya miért helyesli,
miért bólogat?
Az olló csattog,
az anyag meg hallgat,
sűrű a nemez,
fojtogat.
Kinn
a Moldva és a verkli.
 
1Mirjana Bulatović (Lovćenac, 1958. június 18. – ) szerb költőnő
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://klubprejakarec.com/miroslav-aleksic-izbor-iz-zbirke-pesama-travarev-naslednik/

2025. január 10., péntek

Živko Nikolić На сав глас – Fennhangon

 

Živko Nikolić Koprivnica kod Zaječara 13.11.1958. –

На сав глас
 
ако ми је срце испунио твој осмех
ако су у њега и твоје усне стале
а нашло се места за очи и дланове
зашто из ноћи у ноћ има један трен
када се изненада будим и дозивам те на сав глас.
 
19. 12. 1996. Београд
 
Izvor: Живко Николић: Певање, прах и нада/ Le chant, la poussiere et lʼespoir, Књижевно друштво Свети Сава, Српски песници париског круга/ Poètes serbes du cercle parisien Београд/Paris, 2014. стр. 32.
 
Fennhangon 
 
ha mosolyod szívemet kitöltötte
ha mellette ajkad is belefért meg ott
a szem és a tenyér is megtalálta helyét
éjszakáról éjszakára egy pillanatban
hirtelen miért ébredek fennhangon miért hívlak.
 
1996. 12. 19. Belgrád
 
Fordította: Fehér Illés


Željka Avrić Човек и храст – Az ember és a hárs

 

Željka Avrić Banja Luka 15. novembar 1964. – 

Човек и храст
 
Кад погледам у храст,
тек тад видим:
како мало времена још имам
за оно што бих хтела,
за оно чим жудим.
 
Вечности пркосити још нико није могао:
ни стихом,
ни страшћу,
ни мржњом.
Јер вечност је живот без краја, без задњег,
а људи су – људи.
 
И нико неће рећи –
био једном један човек.
 

Az ember és a hárs
 
Mikor a hársra nézek,
csak akkor látom:
céljaim megvalósítására,
vágyálmaim elérésére
mily kevés időm van.
 
Az örökléttel dacolni még senki sem bírt:
strófákkal se,
szenvedéllyel se,
gyűlölettel se.
Mert az öröklét vég nélküli élet,
az emberek meg – emberek.
 
És senki sem mondja majd –
volt egyszer egy ember.
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Marija Šimoković crni čovek – fekete ember

 

Marija Šimoković Subotica 21. april 1947. – 

crni čovek
 
za Jovana Nenada Crnog
 
vidjen u zatamnjenim ogledalima
              prostora
dolazi vele ko kamen bačen iz vremena
potomak paunova carigradskih
              il predak snoviti
obscura servilisque conditionis homo
u medjurečje zariven ruvarčev meteor
               barama ranjivost što leči
ko jauk stiže golem iznenada
                na simposion o kraju doba
crni čovek jovan nenad fekete ember
                nenada
da smrsiv konce istoriji s bogorodicom
                 na stegu
sudbine i komentare na gozbi mudrih
                 ponudi
 
aritmijom vekova sapleten
                savetnik kasni
seni mu saske erdeljske sikulske seni
                maglu u korak duvaju
on vučjim urlikom polumesecu još preti
plemenu svom svetac
                 nesvršenih obreda žrec
dva raskolna cara tali
                 krunu sebi kuje
u tlocrt polja hungarskog zabran
                 ucrtava rascijanski
misija mu surduk smera crna glava
                 kolac sluti
kasni vele u subotičkoj kuli duh gluvari
                 umiven bi da krene
al kad reka adska bol porečenog očinstva
                  nikako da spere
 
tako vele a ne znaju
                   istoriju vreme spori
nebeskih šina pesma je skretničar
na skrajnutoj postaji jovana cara vidi
                   djordju grofu na konaku
stariji sa zemljakom mladjim
                   temat obradjuje
svoj mač bi da ukrsti sa knjigom njegovom
carevinu srpsku sa zemljom ilirskom
                    belom gradu nadomak
al kob junačka gost je nezvan ko je pozvan
                    još se spore
potomstvu da nauk preda dične loze pisar
                    il klevetnik hudi
pitanje je breme kome leži vreme ili bolje
                    kud iscure panonije more
 
* *
 
zalivena balsamom od kestenova lascivna
pogodba se materijalizuje jovan nenad
sred trga slobode zavlači mariji tereziji
mač medju noge somot njene odežde boji do
pojasa purpur evo obliva I stidnu kost
oslonjena na svetlost vitraža gde boravi
marija revnosno proverava etikeciju
u gradsku kuću navrlih principala
ne libeći se da zasuzi što je vitez njen
koji iz palavičinijeve sculpture uporno
izlazi tako ludo izgubio glavu
blaćenje istorije na svom vitražu
mikša rot obznanjuje a severac I ne haje
prazne štanicle u pergamentnu tubu svija
iz nje mudrac progovara ne čekajte
da erotsku storiju ivanji unese u reprint
romansirane biografije slobodnog kraljevskog
                         grada subotice
 
Izvor: autor
 
 
fekete ember
 
Jovan Nenad Crniért1
 
a tér homályos tükreiben
              látták
mondják időből dobott sziklaként jön
mint a konstantinápolyi pávák utóda
              vagy álmodozó ős
obscura servilisque conditionis homo2
a folyóközbe ékelődött ruvarac3 meteorja
              érzékenységet ingovánnyal gyógyít
az akkori időkről szóló szimpóziumra jajként
             váratlanul érkezik az óriás
cserni jován jovan nenad nenad
             a fekete ember
hogy szűzanyával a zászlaján tépje szét
             a történelem szálait
hogy sorsokat és megjegyzéseket a bölcsek
             lakomáján kínáljon
 
a századok ritmuszavarával elgáncsolt
            tanácsadó késik
szász és székely árnyak
          fújják léptébe a ködöt
ő farkasüvöltéssel még a félholdat fenyegeti
a törzsének szent
            a félbehagyott szertartások pogány papja
két hitszegő császárt buktat
            koronát önmagának készít
a tiltott magyar legelő alaprajzába
            rácként rajzol
küldetése katlant készít a fekete fej
            karót sejt
késik mondják a szabadkai várban szellem cirkál
            mosakodva indulna de
a folyó a pokolból eredő a megtagadott apaság keservét
           nem képes lemosni
 
így mondják de nem tudják
          a történelmet az idő visszahúzza
vers a mennyei sínek váltókezelője
a félreeső állomáson jovánt mint császárt látja
           a szálláson györgy gróf
a idősebb fiatal földijével
           tárgyalja a tételt
kardját könyvével mérné össze
a szerb császárságot az illír földdel
           a fehér város közvetlen közelében
de a hősi sors hívatlan vendég ki a hivatalos
           még kérdéses
hogy az utódoknak az írnok tanulságként dicső példát
           vagy rágalmat ad-e át
az adott idő függvénye jobban mondva
           hová folyik a pannón tenger
 
* *
 
buja gesztenye-balzsammal leöntve
az egyezség megvalósult jovan nenad
a szabadság tér közepén kardját mária terézia
lába közé helyezi palástjának lila bársonya
övig takarja íme szeméremcsontját is
lakásában az ólomüveg fényére támaszkodva
mária szigorúan ellenőrzi a városházába
tolakodó elöljárók védjegyeit
nem riad vissza a könnyhullatástól
hisz palavičini4 szobrán megtestesített vitéze
fejét oly értelmetlenül veszítette el
a történelem sárba-tiprásától ólomüveg ablakán
ezt róth miksa jelzi az északi szél rá se hederít
az üres zacskókat pergamencsőbe tekeri
onnan a bölcs szól ne várjátok meg hogy
a pajzán mesét iványi5 a szabad királyi város
szabadka regénybe szőtt hasonmás kiadás
            életrajzába beépítse
 
1Cserni Jován – Jovan Nenad Crni (1492. – 1527.) szerb felkelővezér (crni – fekete)
2alacsonyrendű, rab ember
3Ilarion Ruvarac (1832. – 1905.) szerb történész és othodox pap – archimandrit
4Szabadkán 1927-ben Jovan Nenad Crni eredendő szobrát Petar Palavičini (1887. – 1958.) szerb szobrász készítette
5Iványi István(1845. – 1917.) magyar történész
 
Fordította: Fehér Illés